Két álom

Ma éjszaka két teljesen elkülönülő álmom volt. Mindkettő visszatérő.
Az egyikben az aktivitási igényem, önazonosságom volt jelen. A másikban visszanyúltam a múltban elveszett boldogsághoz, elfogadáshoz. Az elsőnél is sikerült megélnem a történéseket, de utóbbinál még aktívan befolyásolni is akartam azt.
-Kellemes idő volt, futottam egy ismeretlen helyen. Hegyvidéken. Ahogy egyre magasabbra értem a könnyű emelkedőn a még mindig nem hideg időben láttam havas lett az út, le is nyúltam meglepetésemben. Érezni akartam hidegségét, számhoz nyújtottam. A futás jól ment, élénken, egészségesen mozogtam. Erősnek éreztem magam.
-A nagymamám házában voltam. A ház tele volt élettel. Ott volt a régi család egy része: a nagyszülők és unkokák, de nem láttam pontosan őket. A teraszon ettek éppen; kicsit később  a házba találtam nagam, halottam újra mama hangját, elkezdtem hangosan szólítgatni, kerestem őt hol van. Bementem a hálószobába, láttam az ágy üresen állt, de nem volt bevetve. Ekkor a másik szobán keresztül indultam ki a terszra, meg akartam érinteni őt, úgy mint még álmomban sohasem. A követkető foszlánynál az egyik ajtónál álltam éppen a kijárat felé tartva. Kétségbe vontam álmom valódiságát, érezni akartam a tárgyakat. Ekkor megfogtam az ajtó üvegét, de nem volt erős az inger. Elkezdtem ütögetni azt, akkor már valóságosnak gondoltam az álombéli fizikai környezetem. Felébredtem.