Ma éjszaka újra vele álmodtam.
Ezúttal sokkal határozottabban érkeztem hozzá, türelmetlenül közeledtem felé. A bejárati ajtóig jutottam el, ott kissé meglepődve, mégis hétköznapian fogadott. Alakja a fénykorára emlékeztetett, soha nem látott ruhát viselt, mégis összetéveszthetetlen volt. Az korábbi álmoktól eltérően ezúttal vélhetően egyedül tartózkodott otthon.
A korábbiakból tanulva (látszólag tanulva) megkíséreltem végre megérinteni. Egy pillanatra sikerült is talán, ám ekkor hirtelen felébredtem. Mivel gyorsan visszaaludni már nem tudtam, így álmom elszállt. Talán hosszú időre; sajnálnám mivel ez maradt az egyetlen visszatérő álmom.
