A Crimson Glory tizenéves
korom óta az egyik kedvencem. Ez a dal már 1988-ban megjelent maxin
Japánban (FEMS) és Hollandiában Roadrunner) is, továbbá szerepelt egyes
Lonely kislemezek B-oldalán is, majd 2008-ban a Metal Mind Productions
feltette a debütáló lemez újrakiadásának bónuszként. Én mégis csak pár
hete fedeztem fel itt a Youtube-on. Igazi gyöngyszemet hallhattam, nagy
meglepetés volt!
A zenekar legjobb számait idéző kezdés. A lassú felvezetésben Midnight kimért éneke roppant izlésesen szólal meg a kísérteties atmoszférában. Az "Am I dreaming?" suttogása, majd a következő sorok kitartott "dancing"-je és "burns"-e jól mutatja miért pótolhatatlan hang ő. Ilyen hangszínt nem lehet utánozni. Végig erőteljesen szólal meg, még a végtelenül fájdalmas "below" szónál is, mégsem erőből énekel.
A dal az első verszak után begyorsul, ami nem a Lonely-hoz hasonló rimusváltás, itt egységesebb marad annak felépítése, vezetése. Minden bizonnyal az akusztikus gitár visszatérése az első refrén után sokat segít ezen. A ritmusszekció összetett munkát végez.
A 2/3-ánál előtörő gitárszoló feledteti a szám hosszúságához képest rövid dalszöveget, melyet az egyetlen negatívumként említenék. A lehalkuló befejezés jó választás a lezárásra.
Az elmúlt 20-25 évben a Transcendence című számuk volt a kedvencem, most e mellé szorosan felzárkózik a Dream Dancer is.
A zenekar legjobb számait idéző kezdés. A lassú felvezetésben Midnight kimért éneke roppant izlésesen szólal meg a kísérteties atmoszférában. Az "Am I dreaming?" suttogása, majd a következő sorok kitartott "dancing"-je és "burns"-e jól mutatja miért pótolhatatlan hang ő. Ilyen hangszínt nem lehet utánozni. Végig erőteljesen szólal meg, még a végtelenül fájdalmas "below" szónál is, mégsem erőből énekel.
A dal az első verszak után begyorsul, ami nem a Lonely-hoz hasonló rimusváltás, itt egységesebb marad annak felépítése, vezetése. Minden bizonnyal az akusztikus gitár visszatérése az első refrén után sokat segít ezen. A ritmusszekció összetett munkát végez.
A 2/3-ánál előtörő gitárszoló feledteti a szám hosszúságához képest rövid dalszöveget, melyet az egyetlen negatívumként említenék. A lehalkuló befejezés jó választás a lezárásra.
Az elmúlt 20-25 évben a Transcendence című számuk volt a kedvencem, most e mellé szorosan felzárkózik a Dream Dancer is.
(Megjegyzem az 1988-as maxira felkerült Lost Reflection remix változata nem nyerte el tetszésem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése